A bejegyzések sorát elsőként szeretném stílszerűen egy számomra kedves esemény felelevenítésével kezdeni.
Minden ősszel, -október 1. szombatján- "Tök jó napot!" tartottunk a Kaposújlaki Faluházban.
Az egyik évben különleges segítségem is volt Margit néni, aki akkor érkezett hozzám. Addig egy sokemeletes ház erkélyén tengette életét, a szél kifútta belőle a lelket is. A nap égette, a dér csípte, szóval kissé megviselt állapotban került hozzám. Tény: fura figura, nem mindennapi látvány.
Tehát Margit néni ott csücsült a bejáratnál és fogadta, köszöntötte az érkezőket.
Az éppen arra járók arcára is mosolyt csalt az ölében tököt tartogató öregasszony. Főleg amikor néhány csibész gyerek jóvoltából meg is "szólalt". (No igen, a mai technika korában már semmi sem lehetetlen! :)
A rossz idő miatt a nagyteremben folyt a "tökölődés".
Hagyományoknak megfelelően, más "tökölődő" programok mellett, volt töklámpakészítés és verseny is. Mindenki kedve és elképzelése szerint nagy igyekezettel alakítgatta a különféle tököket, hogy igazi és természetesen különleges lámpás váljék belőle. Íme az eredmény:
Valóban egy tök jó napot töltöttünk együtt!
A hazainduló gyerekek örömmel fogták és vitték saját kezüleg készített lámpáikat, mely otthon egy ideig biztosan kikerül az ablakokba. ahol akár mosolyog, akár vicsorog, az biztos hogy onnét a szomorúság is fejvesztve menekül, ha meglátja!
A teljes bejegyzés itt olvasható: Egy TÖK JÓ NAP! margójára
